A bejegyzés szerzője Kovácsné Álmosdy Judit adószakértő.
Nagyon régen van egy olyan előírás a társasági adóról szóló törvényben, amellyel nagyon keveset foglalkozunk, pedig adófizetési kötelezettséget jelent, s ezért a vállalkozás vezetőjének és tulajdonosának ismernie kell a lényegét.
A társasági adó kiszámítása során az elért éves nyereségből indulunk ki. Ezt a számot módosítjuk pozitív és negatív irányba olyan tételekkel, melyeket az adótörvény előír (adóalapot növelő illetve csökkentő tételek).
Az adóalap növelése azt jelenti, hogy ha egy tényező értékével növelem a társasági adó alapját, akkor ezen érték után is be kell fizetni az adót. Az adóalapot csökkentő tételek pedig ehhez képest fordítottan működnek, tehát nem kell utánuk társasági adót fizetni.
Az általam most előtérbe helyezett rendelkezés a társasági adó alapját növeli, mégpedig azon a címen, hogy nem a vállalkozás érdekében felmerült költséget vagy költségeket számoltunk el, melynek értékét le kell adózni.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 8.§ (1) bekezdés d.) pontja írja elő az adóalap növelését, a 3. számú melléklet A/4. pontja pedig magát az esetet, mely az adózásra okot ad:
Nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költség az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke, vagy annak egy része, ha a körülmények - így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke - alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel. Az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni.
E szabály érdekessége, hogy nem az adózó él vele, - pedig a törvény azt írja elő, amit nekünk kell végrehajtanunk, - hanem az adóhatóság. Az ellenőrzés során egyes esetekben azt vélelmezhetik, hogy az általunk elszámolt költség nem a gazdasági tevékenységünkhöz szükséges, hanem más célokat szolgál. Például a bevétel „lefedését” költségekkel.
Mikor kerülhet erre sor?
- Ha nem kötöttünk szerződést a szolgáltatóval.
- Nem tudjuk bizonyítani, hogy a megvásárolt szolgáltatás ténylegesen megvalósult, teljesült. Ehhez gyakran nem elegendő a két fél által aláírt egymondatos teljesítésigazolás.
- A tevékenységünk, az adóhatósághoz bejelentett TEÁOR számok alapján nem indokolja ennek a szolgáltatásnak az igénybevételét.
- A szolgáltatás nyújtója bejelentett módon nem is végez olyan tevékenységet, amelyre a számla vonatkozik. Például ablaktisztítást végzett egy kereskedelmi tevékenységű vállalkozás.
Elmélkedhetnénk most azon, hogy fiktív számla elszámolásáról beszélünk-e ilyen esetben, de témánk szempontjából nem ez a lényeg. Arra kell ügyelnünk, hogy a könyvelőnek átadott költségszámlák mögött igazolt szolgáltatások legyenek! A 200.000 forintos értékhatár pedig azonos szolgáltatótól éves szinten értendő.
A rendelkezés mindenkire vonatkozik, aki a társasági adó hatálya alá tartozik. Tehát elsősorban gazdasági társaságokra (bt, kft).
Adóellenőrzésről, társasági adóról még több infó:
